“Az erkölcs a legszentebb cél.”
La Mancha lovagja Békéscsabán
Nem babonás Fekete Péter, ezzel a névvel péntek 13-án tarja bemutatóját a békéscsabai Porondszínházban, Miguel de Cervantes örökérvényű Don Quijote történetének Dale Wassermann - Mitch Leigh - Joe Darion: La Mancha lovagja zenés változatát Blum Tamás fordításában. A címszerepben Cserna Antal, díszlettervező: Howard Lloyd, jelmeztervező: Pilinyi Márta, zenei vezető-karmester Gulyás Levente.
Miguel de Cervantes (1547-1616) kalandos életű spanyol író megsebesült a lepantói csatában, Algírban a mórok fogságába esett. Szegény adószedőként élt, faluról falura járva. Fő műve, Az elmés és nemes Don Quijote de la Mancha alakjai eredetileg a lovagregények paródiájaként születtek meg, de önmaguk fölé nőttek. Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Az álmodozó, magát egy nemesebb lovagvilágba képzelő kisnemes, aki minden jó ügyért kész sí¬kra szállni, még ha eleve vesztes is - és fegyverhordozója, aki tökéletes ellentéte földhözragadtságával - örök szimbólumként maradt reánk. A regény első része 1605-ben, a második 1615-ben jelent meg, általuk Cervantes nagy elismertségre tett szert. Műveinek mindegyike erkölcsi példázatokat rejt magában.

 
Fekete Péter igazgatói kinevezésekor egy beszélgetésben azt mondta, az egyik legfontosabb színház vezetői szempontja, megnézni, hogy hol és kiknek kell színházat csinálni. Az eddigi bemutatóival azt bizonyította, megismerte a közeget.
A jelentős színházi rendezők pályájuk során gyakran fordulnak a cirkusz világához, amely az egyik legősibb népszórakoztató műfaj. Fekete Péter ebből a világból érkezett a színház világot jelentő deszkáira. Ezen „előélet” egyenes folytatása az a totális színház, amelyet egészen magas színvonalon valósít meg –az általa korábban létrehozott – Poronszínházban.
Cervantes műve a Biblia után az egyik legnépszerűbb könyv a világon. Ha jön valaki, aki visszaadja a magunkba vetett hitet, ha a közösség összetartó ereje töretlen, akkor túl tudjuk élni a nehéz időszakokat. „Az életet nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne” – mondja Don Quijotén keresztül a rendező.

Mostani bemutatójával a darab broadway-es adaptációján a szerzői jogok miatt a rendező nem változtathatott, azonban a keretjátékkal a kitelepítés időszakába helyzete a művet. A közönséget börtön helyett egy szögesdróttal körülvett gyűjtőtábor, vagy láger fogadja. Az ötvenes éveket idéző hangszórókból utasításokat hallunk, amelyek nem sok jót ígérnek. Amint belépünk a sátorba, a szögesdróttal körülvett színpadon szinte az egész társulat bent van és éli egyhangú életét. Az egykori ÁVH-sokra emlékeztető ruhában, őrök vigyázzák, hogy ne lehessen kapcsolatba lépni velük. Békéscsabán az előadás közönsége részben azokból áll, akik gyermekként maguk is átélték a kitelepítést – Fehérlaposok - , vagy akiknek szülei, nagyszülei kényszerültek távozni otthonukból.

 
 
Howard Lloyd díszlettervező, cirkuszi porondja alkalmat ad arra, hogy jelezze a „börtön-hierarchia” itt is működik. A Kormányzót és a Herceget kiemeli a többiek közül, mintegy jelezve, ők fölöttük állnak. A külvilágot egy hatalmas – többfunkciós – kapu zárja el a szereplőktől. Amikor ez megnyílik, begördül a színpadra a hatalom jelképe, az idősebbek által jól ismert fekete pobeda autó. A porond tele van különböző méretű böröndökkel, amelyek később fontos szerepet játszanak az előadásban. Belőlük épülnek föl a különböző helyszínek, amelyeket a szereplők maguk, bravúros gyorsasággal alakítanak ki, a többszörösen „színház a színházban” koncepció szerint. A rendező a cirkusz világából hozza a gazdag fantáziával fölépülő helyszín-váltásokat, amelyek zökkenőmentessé teszik a produkciót. Pilinyi Márta kort idéző jelmezei időtlenséget sugallnak, kis kiegészítőkkel mindvégig jól szolgálják a rendezői elképzelést és a koreográfus Topolánszky Tamás és Kerekes Judit munkáját.

 
 
A rendezőnek különleges képessége, hogy a cirkuszi artista elemeket úgy simítja az előadásba, a Hippodrom Alternatív Artista Társulat közreműködésével, hogy azokat természetes tartozéknak érezzük, nem megállítják, henem tovább lendítik az előadást. Talán egyetlen alkalommal éreztem úgy, hogy ez nem sikerült. Simet László 75 éves magaskötél-művész produkciója olyan hatással van a nézőre, hogy amikor befejezi, nem lehet nem tapsolni – ám a címszereplő még énekli a fő számát és ezt töri meg a taps. Ugyanakkor nem nehéz felfedezni szimbolikus jelentését: a nehézségeket, az azokat legyőző bátorságot, a kitűzött célok elérésének lehetőségét.

 
Az előadást kitűnő szereposztásban mutatta be a Jókai Színház. A vendég Cserna Antal imponáló alázattal olvadt bele a produkcióba, amely számos meglepetéssel szolgál. Mindenek elött, manapság – nyilván anyagi okokból – ritkaságnak számít az élő zenekar. Gulyás Levente zenei vezető, zenés színházakat megszégyenítő színvonalon dirigálja az előadást. Az énekes produkciókat szintén „megirigyelheti” sok fővárosi teátrum.
Az előadás nagy felfedezettje Lapis Erika Aldonza megformálója. Amellett, hogy remekül énekel, kitűnő a mozgáskultúrája, olyan a közönséget magával ragadó kisugárzással rendelkezik, mint korosztályában kevesek. Ezen tulajdonságait felismerve a rendező olyan szituációkban énekelteti, amely sok artistának is becsületére válna.
Kiemelkedik énekes teljesítményével Szomor György a Herceg és Dr. Carrasco alakítója, aki második szerepében a prózai jelenetben figyelemre méltó alakítást nyújt. Nagyszerű Gulyás Attila Padre szerepében, kiváló éneklése, átélt szerepformálása nagy erénye az előadásnak. Gubik Petra Antonia szerepében kitűnő énekléssel hívta fel magára a figyelmet. Vadász Gábor (Pedro, fő-öszvérhajcsár) szintén szép hangjával tünt ki a produkcióból.
Jancsik Ferenc Kormányzója a kiemelt helyszínen, kevés mozgással, szemvillanással irányítja birodalmát, egy tömbből faragott jelentős alakítás. Komáromi Anett és Katkó ferenc a Fogadós házaspár szerepében visszafogott humorral édesítik meg a szomorú történetet. Nagy Erika (Házvezetőnő) és Bányai Ágota (Fermina, szakácsné) kis szerepükben nagy alázattal és fegyelemmel szolgálják a produkciót.
Az előadást meghatározó az ÁVH-s Kapitány Hodu József és Szabó Lajos - sokszor szöveg nélküli – megjelenése. Olyan feszültséget teremtenek, amely ebben a térben meghatározó. A nagyszerű Simet László magaskötél-művész és a Hippodrom Alternatív Artista Társulat produkciói jól belesimulnak az előadásba, nagyban hozzájárulva a sikerhez. A népes szereplő gárdában a közreműködő színi iskolások kitűnő ének és tánc produkciókkal járultak hozzá a produkcióhoz.

Cserna Antal (Cervantes (Don Quijote) és Csomós Lajos (Sancho) párosának alakítása igazán kiváló együttműködésükben érhető tetten. Cserna stílusérzéke, amellyel a csapatjátékot szolgálja, példamutató. Csomós kiváló mértéktartó humorérzéke, szellemes beszólásai közel hozták korunkhoz az előadást.

Fekete Péter rendezői koncepciója mindvégig kiválóan működik. Átgondolt, minden részletében a műböl kiolvasott és kibontott szituációkat teremt. Az előadás záró képe a mához húzza az előadást: a kitelepítést felváltja a kilakoltatás. A kisgyermekes család szívszorító képével távozik a néző, talán arra gondolva, hogy be tudja-e fizetni az aktuális csekkjeit.

A Jókai Színház társulata nagykorúvá vált!

 
A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre.

PORONDSZÍNHÁZI BEMUTATÓ

LA MANCHA LOVAGJA
zenés színmű

Szövegkönyv: DALE WASSERMANN
Zene: MITCH LEIGH - Dalszövegek: JOE DARION
Fordította: BLUM TAMÁS

Cervantes (Don Quijote) - Cserna Antal
Sancho - Csomós Lajos
Aldonza - Lapis Erika / Bodnár Vivien
Kormányzó (Fogadós) - Jancsik Ferenc
Fogadós - Katkó Ferenc
Herceg (Dr. Carrasco) - Szomor György
Kapitány - Hodu József / Szabó Lajos
Padre - Gulyás Attila
Házvezetőnő - Nagy Erika
Antonia - Gubik Petra
Maria, fogadósné - Komáromi Anett
Fermina, szakácsné - Bányai Ágota
Pedro, fő-öszvérhajcsár - Vadász Gábor
Anselmo, borbély - Nagy Róbert /(Biró Gyula szh.)
Carlos - Burány Árpád
Juan - Terjék Attila szh.
Tenorio - Szőke Norbert szh.
Jose - S. Albert Gábor

Rabok, katonák, mórok, egyéb szereplők:
Szőke Pál, Meleg Réka, Liszi Melinda,
Cseh Franciska szh., Cseh Fruzsina szh., Ferencz Dorottya szh.,
Gazdóf Dániel szh., Gábor Anita szh., Krcsméri Milán szh.,
Molnár Sándor szh., Rigler Renáta szh., Szepsi Szilárd szh.

Artisták:
Simet László, André Rolland, Bognár Sándor,
Csikós Nóra, Kecskés György,
Kovács Eszter, Kozma Vén Júlia, Tas Gergely,

Súgó: Liszi Melinda
Ügyelő: Szente Károly
Díszlettervező: Howard Lloyd
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Díszlettervező asszisztens: Czár Krisztina szh., Mucsi Bence szh.
Jelmeztervező asszisztens: Püski Zoltán szh., Molnár Szilvia szh.
Korrepetitor: Rázga Áron
Koreográfus: Topolánszky Tamás, Kerekes Judit
Zenei vezető: Gulyás Levente

Játéktér, trükkök, díszletszobrok:
Fekete Péter

Dramaturg:
Zalán Tibor

Rendezőasszisztens:
Czitor Attila

Rendező:
Fekete Péter

Bemutató a Porondszínházban: 2011. május 13.